Prológus

Prológus

Új történettel jelentkezem :) Remélem tetszeni fog, fogalmam sincs, hogy mikor jön a következő fejezet, majd talán, hogyha kapok pár véleményt :)
Addig is puszil mindenkit Lottie :*

„Csak egy nap volt a sok közül, de az életre sötét fátyol borult.
Csak egy pálcaintés és egy élet porba hullt.
Csak egy kósza ígéret és egy világ rendje felborult.
Csak pár könnycsepp, és egy Malfoy szíve megpuhult.”

   - Lily siess már! El fogunk késni! – Déja vu és dörömbölés. Ezen a héten már sokadszor kelek így. Illetve ébredek, mert kelni nem fogok, az fix. – Lily apu már így is mérges!
   - Al, hagyj aludni! Ma nincs kedvem menni! – Basszus, de rekedt a hangom. Reggel van, na, Nem mellesleg apuék már megint el akarnak ráncigálni valamelyik ősöreg Minisztériumi taghoz, hogy fenntartsák a kapcsolatokat. Kötelező udvariassági köröknek hívják őket, de szerintem csak nyalizás.
   – Főleg, hogy anyu még haragszik!
Uh, igen. Anyu nem nagyon szívlelte, mikor tegnap a vendégségbe – khm, nyáltengerbe – kissé tiszteletlenül válaszoltam Mrs. Manoknak. De most miért kell engem avval nyaggatni, hogy ugye a Roxfortban majd tartani fogom a kicsi fiacskájukkal a „közeli” kapcsolatomat? Merlin szent üstjére! 10 éves vagyok! Jövőre megyek csak suliba, honnan kéne nekem akkor is emlékeznem erre a kis selyemfiúra? Másrészt, milyen közeli kapcsolat? Ja, hogy odaadtam neki a sótartót? Ha a borsot is oda adom, akkor már házasodni is fogunk, vagy mi?! Nos, ebből szép vita lett. Apu és a fiúk jót röhögtek rajta, de.. anyu nem értékelte.  Vele alapból sem kellemes a kapcsolatom az utóbbi időben.
   - Ha te nem mész én sem! – Kiabál még mindig az ajtó túloldaláról. Persze. Mert nekem dajka kell, hátha pelus cserére szorulok. Nem vagyok már kétéves! – Nehogy már egyedül gubbassz itthon.
   - Al, menj! Én megleszek. – Úgyis jobb, ha nem vagyok anyuval egy légtérben. És, ha Al marad, akkor lehet anyu is, mivel ő Al nélkül nem megy bájologni. Ugyanis, anyu manapság már csak a bátyám sikereivel tud dicsekedni, a sajátjával nem – pár éve nagyon lecsúszott. Ez meg ugye ciki neki. – Legalább tudok olvasni és végre válaszolok Rose levelére is.
   - Oké, puszilom Roset! – Ennyivel végzett is. A nem nála tényleg nem.

 Nem volt meglepő, hogy ezek után alig fél órával már egyedül voltam otthon. Nem sokáig, de így volt.
Valahogy nem fűlött a fogam sem Rosenak írogatni, sem pedig azokat a dohos, vastag könyveket lapozgatni. Ellenben, egy személyt most szívesen zaklatnék.

***

   - Perselus, itthon vagy? – Lépek ki kedvenc - és egyetlen – bájitalmesterem kandallójából. A sötét szoba mos is a megszokott, bár pár könyv nincs a helyén. Sőt, a könyvek tulajdonosa sincsen a foteljában. Különös. – Perselus bácsi, merre vagy?
   - Lily, te vagy az? – Jön a hang az étkező irányából. – Gyere, csatlakozz hozzám.
Leszáguldok az emeletről – ügyelve,  hogy a lépcsőn ne guruljak le, mint múltkor… - és az asztalnál ülő ex Mardekáros nyakába vetem magam. Aki történetesen gondolkodás nélkül viszonozza az ölelést. Beszívom azt a tipikus és enyhe doh illatot, ami annyira, de annyira az övé.
   - Mi a baj kicsi Lily? Hogyhogy itt vagy?
   - Anyu… - Elég ezt kimondanom, és egy sóhajtás kíséretében jobban magához húz. Tudja milyen a kapcsolatom anyuval egy ideje és azt is, hogy apu ezt mintha észre se venné. – Ugye nem baj, hogy átjöttem?
   - Dehogy baj Csillagom! Segítesz a bájitalokban?
   - Persze!

 Mióta az eszemet tudom, imádom Perselus laborját. Annyi időt töltöttem itt, mint rajtam kívül senki. A fiúk nem rajonganak a bájitalokért, még Albus sem, pedig neki Perselus a keresztapja. Ellentétben velem és James-el. Ugyanis míg Albusnál anyu csak-csak belement, nálunk egyenesen tiltakozott Perselus ellen, mint keresztapa. De én mindig annak tekintettem. Egyébként pedig… utálja anyut, a lehető legjobban. Anyu szerint Perselus soha nem állt a háborúban a jó oldalon, csak azért mondta, hogy mentse a bőrét. Lehet ez is hozzásegített ahhoz, hogy mi ennyire ragaszkodunk egymáshoz.

   - Lily, megkevernéd a Százfűlé-főzetet, amíg fogadom a baglyomat? Sürgősnek tűnik. – Vidáman bólogattam és kezdtem kavargatni az említett – egyébként szörnyen büdös – löttyöt. Kéne még bele zúzott pitypang. Csak egy kicsi. Perselus ki fog nyírni érte, de… Igen, ennyi pont elég is lesz bele. Máris jobb.
   - Lily gyere egy kicsit!
Leszökkenek a magasított bárszékről és elszaladok a hang irányába. Perselus a kanapén összeroskadva ül, kezében egy levelet szorongatva sír. Perselus sír?! Itt komoly bajok vannak.

   - Pers, mi a baj? - Lehuppanok mellé és megpróbálok belenézni a levélbe, de gondosan rejtegeti előlem.
   - Lily, mindjárt itt lesz két varázsló. Szeretném, ha elmennél velük amíg én elintézek pár dolgot. Rendben?
   - Ühüm...

 Valóban, pár perc kell és betoppan a kandallón keresztül két, fekete taláros alak. Az egyik magas, szőke, szürke szemű, apuval egyidős a másik pedig egy fiatal, fekete hajú és barna szemű Minisztériumi varázsló. Mindketten biccentenek egyet Pers felé, sőt az idősebb még vállon is veregeti őt. Utána felém fordulnak, tekintetük sajnálattal teli, szinte gyászos. Az idősebb fél térdre ereszkedik előttem, kezét a térdemre teszi és úgy egy percig csak bámul rám. A fiatalabb - talán Teddyvel egyidős - csak áll, mint egy kőszobor. Olyan mintha levegőt sem venne.
   - Hello, Draco Malfoy vagyok. - Szólal meg végre az előttem térdeplő szőke. Hűvös a hangja, de együtt érző. Aham, de miért is? Várjunk... Malfoy? Az a Draco Malfoy?! - Te pedig Lily Potter, ha minden igaz.
   - Igen, uram.
   - Remek. Örülök, hogy találkozunk Lily. Olyan kicsi voltál mikor legutóbb láttalak. - Legalább ha azt tudnám, hogy miről beszél. Találkoztunk már? Jó tudni róla. - Lily, most velünk kell jönnöd, de ígérem nem fog sokáig tartani. Perselus bent kell intézkednünk, te jössz?
   - Nem, Draco... Őt vidd, de nekem, nekem ezt még fel kell dolgoznom. Majd megyek utánatok.

 Mr. Malfoy és - mint kiderült - Mr. Burney a Minisztériumba hoppanáltak velem. Pontosabban egy tágas, vörös fejekkel teletömött szobába. Az egész Weasley klán fellelhető a helységben, kivéve a legkisebb unokatesóimat. De apuék sehol. Biztos csak később jönnek. Fontos lehet, ha az egész család - még Ronék is Amerikából - ide lett rendelve.
   - Malfoy, azonnal engedd el az unokahúgomat! - Csattan fel Ron, miközben halálosan méregeti azt a pontot ahol Mr. Malfoy megfogta a kezemet hoppanálás előtt - és ahol még most is fog. Ha a nagynéném nem állna mellette már tuti átkozódna.
   - Weasley, ahelyett, hogy pattogsz, inkább elmondanám az okát annak, hogy itt vagyunk. - Mr. Malfoy felsőbbség teljes hangon reagál Ron kirohanására, aki ezt nem nagyon értékeli. - Mint a levelekből megtudhattátok nagyon fontos az ügy. A Potter család ma az Alexanders kúriában tett látogatást. Mikor hazaindultak...
   - Állj! - Teddy ront be a terembe csapzottan, mint aki a roxforttól futott idáig. Ahogy meglát, rögtön hozzám rohan és átölel. - Oh, hála Merlinnek, hogy jól vagy Húgi!
   - Miért ne lennék jól Teddy?
   - Nos, Mr. Lupin ha nem szakított volna félbe már közölhettem volna az információt.
   - Információt?! Információt?! - Teddy magából kikelve ordítozik. - Maga szerint egyszerű információ a keresztapámék halála?
   - Mi?!

 A hangom visszaverődik terem falairól. Mindenki tátott szájjal mered bátyámra majd Mr. Malfoyra felváltva.
   - Nos, köszönöm Mr. Lupin, hogy sokkot okozott az egész családjának és vélhetően sírógörcsöt a húgának. Gratulálok. - Mr. Malfoyból csak úgy árad gúny és a megvetés. - Mindezektől eltekintve ezt próbáltam közölni mielőtt félbeszakított.
   - Pontosan mi történt Malfoy? - George a síró nagyit túlharsogva szegezi a kérdést az említettnek. Angelina és Roxxy sírnak, előbbi férjéhez utóbbi bátyához bújva.
   - Potterék éppen hazaindultak Alexanderséktől amikor a mellettük lévő laborban felrobbant az egyik főzet. Mrs. Potter a robbanás erőségétől a falhoz csapódott. Egy dárda átszúrta őt, a helyszínen életét vesztette. - Nagyi még keservesebben sír, nagyjából mindenki mással együtt. Teddy mellkasához bújva meredek magam elé, míg ő összekönnyezi a hajam. Anyu meghalt... - Mr. Potter és Mr. Alexanders megpróbálkoztak egy pajzsbűbájjal a gyerekek védelmében, de magukért semmit nem tudtak tenni, betemette őket a törmelék. Mr. Potter nem élte túl Mr. Alexanderst pedig életveszélyes állapotban szállították a Szt. Mungóba.
   - A bátyáimmal mi van? - Ez komolyan az én hangom? Olyan felszínes, elvont, túlvilági. A családom... már ha van még nekem olyanom...
   - Albus és James messzebb álltak, de ez sem segített sokat. Albust fejbe vágta a törmelék és amnéziája van, bár a belső vérzések és a fejkárosodás mellett ez elhanyagolható. A gyógyítók szerint nem sok esélye van rá, hogy túléli az éjszakát.

Al! Ne, a bátyámat ne! Ő nem hallhat meg! Ott van neki April, a kviddics, ő egy zseni! Nem halhat meg!

   - James megmentette Miss. Alexanders életét. Félrelökte Emmát, így a kislány megúszta kisebb sérülésekkel ám James nem. Meghalt Lily, a bátyád feláldozta magát egy hét éves kislány helyett. Az üvegszilánkok belé álltak nem pedig a kislányba. Elvérzett mire kiértek a gyógyítók. Nagyon sajnálom!
   - Dehogy sajnálod te görény! - Ron magából kikelve ordítozik miközben sír. Rose, Hugo, Vic és a többi unokatesóm sokkoltan húzódik közelebb a szüleihez, testvéreihez. Charly "bácsi" család híján hozzánk csapódik. - Örülsz, hogy Harry meghalt! Valld be!
   - Weasley ha problémád van, négyszemközt megbeszéljük. Egyelőre Mr. Piton, Mr. Lupin és én magam fogunk Lilyvel elbeszélgetni a miniszter úr irodájában, arról, hogy mi lesz Lily és Albus sorsa.
   - Mégis mi lenne? A családjukkal maradnak! Teddy már nagykorú, Albus és Lily pedig valamelyik családtaghoz kerül!
   - Sajnálom, hogy ki kell javítanom önt Molly, de mivel Albusnak Perselus Piton a keresztapja, így ha elvállalja ő lesz Mr. Potter gyámja. Teddy pedig Lily elhelyezéséhez szükséges, mivel ő még fiatal, hogy Lily gyámja legyen.
   - Piton?! Már miért nevelné az a vén denevér az unokaöcsénket? - Bill és Charly egyszerre kezd tiltakozni miközben én alig fogok fel bármit is.
   - Emlékeztetnélek titeket, hogy Albus élete csak Merlinen múlik! - Mr. Malfoy hangja élesen csattan. Még belegondolni sem merek, hogy James után Al is itt hagyhat. - Valamint, mint mindannyian világosan tudjátok a Varázs-jog szerint a keresztszülő az elsődleges gyám, hogyha vállalja. Ha ő lemond a jogairól, akkor következik a család egy olyan tagja, aki megfelelőnek minősül a gyerek nevelésére.
   - Lilyvel mi van? - Hermione kicsit sem nyugodtan fordul Mr. Malfoy felé. Neki Luna a kerszetanyja, de ő végleg kiköltözött Peruba, sőt már készülnek az esküvőre a gyerekei apjával. Keresztapja pedig nincsen, Ginny megtagadta, hogy Piton legyen az.

Olyan dolog történt, ami nem kicsit lepte meg az egybegyűlteket. Mr. Malfoy elröhögte magát.
   - Már megbocsájts Granger...
   - Weasley.
   - Akkor Weasley, de rosszul tudod. Lilynek ugyanis van keresztapja és nem Lovegood a keresztanyja.
   - Micsoda?
   - KI?
   - Hogy?
   - Hogyan?
   - Mi van?!
Csak úgy záporoztak a kérdések Mr. Malfoy felé többszörösen sokkolt családom felöl. Nem Luna a keresztanyám?
   - Mond, már ha tudod Malfoy!
   - Nos, nem Miss Lovegood az után fogadta el Ginnytől a felkérést, miután kiutazott Peruba, így nem lett hivatalos megkötés és másnak tettek ajánlatot. Így természetesen van keresztanyja.
   - Mégis ki?
   - Hát, a keresztapja felesége.
   - Malfoy!
   - Astoria Malfoy.
   - He? - Köszönjük Ron, üt az értelem.
   - A keresztanyja a feleségem, Astoria Malfoy.
   - Ezek szerint...
   - Igen, Arthur. Én vagyok Lily Luna Potter keresztapja, gyámja és lényegében minden más.

Ha eddig sokk uralkodott a társaságon, akkor most fogalmam sincs, hogy mi. Mindenki némán mered a szőke férfira. Még sírni is elfelejt a család.

~ Két hét múlva ~

 Ma van a családom temetése. Apu, anyu, James és igen, Albus is ma hagy el engem végleg. Mit tettem, hogy itt hagytak? Egyedül maradtam.

Az elmúlt két hétben az egész család gyászolt, senki nem nevetett vagy viccelődött. Viszont mindenki szentül hitten, hogy engem kell pátyolgatnia. A nap minden percében volt valaki velem, de legtöbbször tudomásul sem vettem. Teddy bebútorozott a szobámba, Perselus minden nap meglátogatott, Rose és Roxxy pedig képesek voltak órákon keresztül néma csöndben ücsörögni az ágyamon. Ők négyen azok, akiket hosszú távon is megtűrtem magam körül. Molly nagyit azóta nem láttam, hogy a negyedik napon, mikor megpróbált a minimálisnál több ételt belém erőltetni rácsaptam az ajtót. Mindenki aggódik, mert állításuk szerint még ezek után sem normális, hogy nem eszek rendesen és nem csak nem sírtam mióta megtudtam, de meg sem szólaltam. Két hétig jobban hasonlítottam egy zombira, mint tulajdon önmagamra.

Az elhelyezés gyorsan zajlott. Perselusnak nem sok dolga akadt - Al 12 óra szenvedés után feladta a küzdelmet... Így viszont maradtam én, akire, mint kiderült igényt tartanak a keresztszülei. Holnap Teddyvel együtt beköltözök a Malfoy kúriába. Teddy csak addig marad velem, amíg megszokom az új környezetet. Ami Ron szavai alapján soha nem fog megtörténni, ugyanis szerinte a pincébe zárva fogok sínylődni.... Hát, legyen.

   - Lily, mond, hogy felöltöztél már! – Ront be Fluer kopogás nélkül a szobámba. Eddig a tükör előtt állva néztem magam. – Oh, gyönyörű vagy drágaságom!
  Nemhogy gyönyörű, még csak szép sem vagyok. A ruha, ami rajtam van még Roxxy első báli ruhája volt. Felül teljesen hozzám simul, mint egy plusz bőrréteg, a derekamtól kezdve a tüll réteg szélesedik. A térdemet sem takarja, ráadásul tele van pici vörös rózsákkal. Lapos balerina cipő és a Potter címeres karkötő van még rajtam, amit még a szülinapomra csináltattak nekem a fiúk. A hajammal a lányok már semmit nem kezdtek – mert, hogy még öltözni is ők segítettek -, mondván azt Fluer elrendezi.
   - Azok a vörös rózsák nem illenek bele, a hajadhoz mennek, de… nem alkalomhoz illő. Nos, a fekete pedig túlságosan elveszne benne. – Míg ő hangosan gondolkodik, én őt mérem végig. Egyszerű szabású fekete ruha, talár, fekete smink, kontyba fogott haj és magas sarkú. Nem öltözött ki, mégis gyönyörű. – Fehér lesz! A hajad pedig így hagyom, csak egy fehér rózsát tűzünk bele. Így ni!
 Egy pálcaintéssel megváltoztatja a rózsák színét és belevarázsol a hajamba egy nagyobb, rózsa alakú hajcsatot. Segít felvenni a talárom és indulhatunk is…

A temető csendes.
Pedig tolonganak benne az emberek.
Al és James osztálytársai és barátai, apuék régi ismerősei. Az első sorban egy sebes arcú férfi és egy szintén sebhelyes kislány állnak és nézik némán a négy sírhelyet. A kislány egy vörös rózsát szorongat. Sír. Ő lenne Emma? A férfi pedig Mr. Alexanders? Ezt a kislányt mentette meg Jamie

 A szertartás hosszú, vontatott. Nem tudom, miért húzzák egyre hosszabbra, mikor úgyis tudjuk mi lesz a vége.
A koporsókat leeresztik a gödrökbe és mielőtt földet hánynának rájuk mindegyikre virágot dobok. Al három hófehér rózsaszálat kap és velem egy időben a barátnője April is rádob egy szál tűzvöröset. Jamie – bár tudom, nyilvánosan undorodna tőle – három szál rózsaszínűt kap, mivel én is ilyet kaptam tőle. Apu négy szálat kap, emlékül, hogy mind a négy gyerekét feltétlenül szerette… Három tűzvöröset és egyetlen sárgát. Végül csak egy maradt nálam. Egy teljesen fekete. Ez kerül anyuhoz a sok vörös közé, amit a többiektől „kapott”, Mikor felemelem a rózsát zúgolódás támad. És felháborodás. Persze, az emberek szentül hiszik, hogy Ginny Potter tökéletes volt. Kár, hogy ez nem igaz.
A sírkövek a helyükre emelkednek és feltűnnek rajtuk a nevek. A haláluk dátumával együtt.
Július 20. ettől a pillanattól egy életre szörnyű emlékeket hordoz számomra.

   - Lily, ideje lenne indulni, még össze kell pakolnod. – Teddy a szertartás után James sírjáról szed le, ugyanis így közel lehettem mindhármukhoz. Talán két órája ment el mindenki és úgy húsz perce kezdett esni az eső. – Gyere húgi, holnap már egy szebb nap lesz…